A legjobb napindító

Az egyik legkedvesebb dolog a világon, az éjszaka kinyílt virág látványára ébredni.

A Hoyám volt ilyen drága. Külön öröm, hogy egyáltalán virágzik ott, ahol van, na de a negyedik virágzat idén igazán boldoggá tesz.
Tavaly télen került egy kevésbé világos, már-már sötétnek mondható sarokba. Vizet most sem kap túl sokat, tápot jóformán semmit. Nem hittem, hogy itt virágzásnak indul, de úgy tűnik, hogy jobban szereti ezt a helyet.
Olvastam több helyen ilyen praktikát, hogy vízmegvonás, majd cukros vízzel locsolás virágzást serkentő. Semmi ilyesmiről nincs szó.

A "csodaszer"

Megérkezett a keiki pasztám! 

Egy kedves ismerőstől vettem át, mert neki több is volt. Sajnos kis hazánkban nincs túl sok lehetőség, elsősorban külföldi behozatalból juthatunk hozzá.
A virágszáron található alvórügy(ek)et kell vele bekenni és egy új virágszárat vagy egy új, pici orchidea babát növeszt. Röviden, tömören erre való. Gyorsan ki is próbáltam. Nagy izgalmamban kimaradt a fényképezkedés, legközelebb majd készül fényképes dokumentáció is a folyamatról.

A legnagyobb sikert akkor érhetjük el, ha még virágzó szárral operálunk. Hát nekem ilyenem pont nincs. Viszont az egyik mini phalaenopsis valamiért tartogatja a levirágzott szárat, hát próba-szerencse alapon nekiestem. Három rügyet kentem be, ebből az egyik jóval nagyobb, vöröses színű volt. Hát ezért maradt zöld ez a virágszár, ebből lesz valami! Lehet, hogy őt nem kellett volna megkenni, de ha már lefejtettem róla a takaróját...

Izgulok!

Egyébként a szóban forgó paszta egy elég sűrű, UV zöld massza. Először meglepődtem, mert amikről képet láttam, az alapján fehéret vártam. Na de ez eredetileg Dél-Amerikából érkezett, gondolom lehet több 2recept" is. Mint ahogy azt sem tudtam, hogy többféle is van belőle. Egy sárga, mellyel a bimbókat bekenve nagyobb, "tartósabb" virágokban gyönyörködhetünk, valamint egy rózsaszín, ami a gyökeresedést segíti elő. Utóbbi, ha nagyon muszáj, egyéb gyökereztető hormonnal is kiváltható, a virágokra pedig nincs panaszom.

Más...

A kórházban lévő pici Brassolaeliocattleák közül a kisebb menthetetlen volt, a nagyobb viszont jól van, gombaölő nélkül, csak fahéjjal sikerült megállítani a további rothadást. Most a gyökérkék fejlődését várom.

Egy kellemes nap

Ma kiváló idő volt ahhoz, hogy a bandát kitelepítsem az erkélyre. Milyen üres volt nélkülük a lakás!
Laza eső szél nélkül, a párát harapni lehetett volna. Hát kipakoltam az orchideákat az erkélyre. Még pár napig ilyen időt jósoltak, hát amíg lehet kint maradnak. Persze nem közvetlenül az esőbe raktam őket, hanem a féltető alá, aztán majd aludni is bejönnek.
Hátha tetszik majd nekik annyira, hogy meglepjen valamelyik és újra virágozzon.

Holnapra küldeményt várok. Remélem megérkezik, mert már tűkön ülök. Erről többet majd ha már itt van.

Nagymama leszek!

Tudtam én, hogy a dendrobiumoknak nem szokásuk elágazni, de nem akartam elkiabálni semmit. De most már teljesen egyértelmű. Dendrobium nobile 'Firebird' kisebbik kopasz bulbáján a nagyobb hajtás két pici gyökeret kezdett ereszteni. Most már hivatalosan is keikinek minősítem. És van belőle még három (bár nekik még nincs gyökerük). Hát velem ma madarat lehetne fogatni, olyan boldog vagyok!

Újabb kudarc?

Nagyon remélem, hogy nem. A minap azt vettem észre, hogy az egyik Brassolaeliocattleya bébim egyik oldalhajtása kezdett elfeketedni. Totális pánik, tudtam mit jelent. Gyökérrothadás. Uramisten, ilyen még soha nem fordult elő nálam, így gombaölőre sem volt szükségem soha, tehát nem is volt itthon. Ekkor persze hiába rohangáltam, naná, hogy nem jutottam hozzá (említettem már, hogy nem kedvelem ezt a várost?). Az egyik üzletben a "kedves" hölgy azt mondta, hogy pár éve betiltották az ilyen szereket. Döbbenetemnek és felháborodásomnak, miszerint nem napalmot akartam venni, nem adtam hangot. Hát lesz ami lesz, szegény növénykémnek így kell boldogulnia.

Szóval nem tehettem mást. Levágtam a beteg részeket, picit a zöld részből is, biztos ami tuti alapon. Majd a vágások helyét jól belenyomkodtam őrölt fahéjba. Mikor levágtam a rossz gyökereket, a megmaradt másik kis hajtás levált a "nagyról". A kicsinek jutott az egyetlen fejlettebb gyökérkezdemény, míg a nagyobbnak több pici gyökérgombóckája maradt..
Természetesen a közegüket nem kapták vissza. Egy kis átlátszó, műanyag pohárkát bepárásítottam, beleraktam szegénykéimet és lefóliáztam a tetejét. Mivel gyökerük alig, illetve éppenhogy nincsen, így különösen fontos a pára. Befújást csak akkor teszek, ha már nem párás. ez a pici gyökérkezdeményeken is látszik. mikor már nem zöldek, hanem fehérek, akkor kell víz nekik. Továbbá szellőztetek azért naponta.

Már eltelt három nap. Ránézésre a kisebbik nem fog megmaradni. A tövénél elkezdett sötétedni. Nem tudom mennyi időt hagyjak még neki. Viszont a nagyobbik egész jónak tűnik. Semmi elváltozás, sőt, az egyik gyökérgombóc növekedésnek indult. Remélem legalább az megmarad.

Persze mikor kiderült a dolog, rögtön átnéztem a többit. Csodák csodája és nagy megnyugvásomra, nekik kutya bajuk. Érdekes, ugyan olyan növénykék, egy helyen, ugyanannyit kapnak vizet, mégis, az egyiknek túl sok volt.

Beprozás - nem nyert

Hirtelen ötlettől vezérelve fogtam a kis kócos phalám egyik pollencsomóját és átviharzottam anyukámhoz, megkínáltam vele az ő mini phalaenopisát, majd arról hoztam haza négy pollencsomót és végigporoztam a kis kócost.

Hát a művelet nálam nem járt sikerrel, 6 nap leforgása alatt eldobálta az összes virágját és úgy megsértődött, hogy még a virágszárat is nekiállt leszárítani. Hát szomorú vagyok, mert így most egy orchideám sem virágzik. Csak nehogy egy új virágzóval kárpótoljam a dolgot.

Anyunál azóta nem voltam át, ő pedig nem tudja, hogy mit kell nézni. Hát, talán majd legközelebb...

A szállítást könnyen megoldottam egy kupakkal ellátott kémcsővel, olyannal, amibe a vért veszik le. A kupakba egy fogpiszkálót szúrtam. Itt nagyon kell figyelni, hogy függőleges legyen, mert különben hozzáér a kémcső belső falához és átragad a pollencsomó.

A képen a menetkész csomag látszik. 

Sokáig nem maradt így, kb 5 perc alatt átértem és rá is raktam a virágra. 

A miltoniát, becsületes nevén miltoniopsist kicsit megfodrászoltam. Levágtam róla minden szárazat. Az egyik ilyen levélmaradványon volt egy fekete folt, na azt szépen óvatosan lefejtettem a zöld részekről. Nem tudom mi volt az, de most teljesen egészségesnek tűnik. Gyakorlott miltoniások tanácsára bőségesen spriccelem, naponta kétszer, mint a tillandsiát. Változást nem látok rajta, de rosszabb sem lett, azt hiszem elsőre ezzel is beérem.

Firebird pedig rendületlenül növeszti a hajtásait (négyet bulbáról, egyet pedig tőről).

Bő egy hónap alatt ekkorákat növesztett.

Új helyen a zselések

Az a nagy helyzet, hogy hiába lakok megyeszékhelyen, itt SEMMIT nem lehet kapni. Kertészeti szempontból egy nagy 0. Hamarosan nyit a pálmafás kertészet nálunk is, bennük van minden reményem. Olyan nagy kívánalom egy -azazhogy négy- darab pici műanyag cserép? Igaz, hogy áttetszőt kerestem, de már kiegyeztem volna színessel is.
Aztán gondoltam egyet, pici cserepet ott fogok keresni, ahol a legkisebb is számít, mégpedig a bulikellékes részlegen. Műanyag poharat kerestem, kivagdalom én az alját, ezen most már nem fog múlni. Az első, jó pár csomagról a gyerekek kedvencei bámultak vissza rám. Már láttam lelki szemeim előtt gyönyörű orchideáimat autós, egérkés, szuperhősös stb mintás pohárkákban virítani. Aztán megtaláltam! Sima átlátszó, 3dl-es poharak. El is hoztam egy húszas csomaggal.

Meg is lett az átköltöztetés. A steriltáptalajos Brassolaeliocattleyák kerültek bele. Közben jobban szemügyre vettem a "babákat". Egy elágazó, kettő két töves és egy három töves csemetém van. Azt hiszem elég jól állok.

Ja, és nem gondoltam volna, hogy csipesszel fogok valaha is ültetni valamit.

Időközben a Firebird Dendró mondhatni burjánzik. Egyre nagyobbak a hajtások a legkisebb bulbán. Már elkülöníthetőek a levelek. Érdekes lesz ez így. Azt se bánnám ha gyökereket is hozna, akkor leválaszthatnám majd. Ennyi elágazással szó szerint bokor lesz belőle. Ugyanis a "skalpolt" bulbán (képen jobb oldali), szintén felfedeztem 3 kis "rügyecskét". Továbbá hátul látszik a tőből hajtott, önálló kis hajtás.
Meg kell mondjam, oda vagyok meg vissza, hogy így szeret.




Továbbá észrevettem, hogy a Hoya is bimbózik, pár hét és újból elkápráztat. Valamint a lustábbik Plumeria is összeszedte magát és egyszerre három levélkét növeszt.