Valami más...

Néhány hete kedvenc nagybátyámtól kaptam négy szem plumeria magot. Kettő 'King és kettő 'Holland változatot, mindkettőből egy-egy maradt meg, jelen pillanatban a 3. pár levelüket hozzák, a szikleveleket pedig elkezdték leszárítani. Jó időben ők is az erkélyen vannak a nagyok mellett.
Utóbbiaknak ez az első nyaruk, hogy kint vannak, meg is látszik rajtuk. Némelyik levelük viharvert, de a száruk igencsak megvastagodott. Jövőre ültethetem őket megint egy nagyobb cserépbe. Tavasszal már 4 évesek lesznek, elvileg hozhatnának virágot, bár nem számítok rá, szerintem ahhoz még túl kicsik.
Na majd ez a két pöttöm, ha rájuk is ilyen jó hatással lesz a kinti élet, akkor bennük majd lehet reménykedni négy éves távlatban.

Mit látnak szemeink?

Legutóbbi alkalommal, mikor a Nagymamám látogatóba jött, Anyukámmal egy bolti leárazáson bevásároltak mindenféle jó állapotban lévő Phalaenopsis orchideát. A sok egy időben virágzó növény látványának aztán anyunál én sem tudtam ellenállni. Mikor senki sem figyelt, ezen orchideák alattomos gerillaporzás áldozatai lettek.

Telt az idő, kis családommal a nagyszüleimnél nyaraltunk éppen, mikor Anyu felhívott és megkérdezte, hogy szokott e az orchideáknak gyümölcsük lenni. Gyümölcs? Hajjajj! Ó, de csak nem...
Lényegre törően elmondtam, hogy hogyan kellene kinéznie a szóban forgó növényi résznek. anyu szerint pedig pontosan úgy néz ki, mint ahogyan leírtam egy magtokot. Hát madarat lehetett volna velem fogatni, de inkább várjunk kicsit, hétvégén megnézem.

Fantasztikus volt az érzés, mikor megláttam életem első sikeres orchidea-beporzásának eredményét.
A porzás július 29-én történt.

Ez a Phala Anyunál marad továbbra is.
A magok beérése februárra várható. Még előttünk áll egy tél, amitől igencsak tartok. Amikor bejönnek a hidegek, akkor valószínűleg elköltöztetem az ablakból.





Decemberre szinte biztosra vettem, hogy üres maradt a magtok, mivel az egész képződmény elszáradt, bár rajta maradt a növényen. Csak mikor eljött az idő, akkor esett le. Azért izgalommal nyitottam ki, hátha mégis. Nem ért nagy csalódás, hogy csak a szöszök voltak benne, mag egy szem sem.
Majd legközelebb...

Pasztázás

Legutóbb megígértem, hogy következő adandó alkalommal fotózni fogom a folyamatot, amikor a virágszáron lévő alvó rügyeket keiki paszta segítségével próbáljuk orchidea-baby vagy új virágszár növesztésére.
Új lakónk, a 'Heartbreaker' Phalaenopsis két virágszárán a rügyeket végigkezeltem.


A rügyet fedő "hártya" vékony, de nagyon rásimul a virágszárra, így nagyon óvatosan kell vele bánni. A hártya a rügynél megnyúltabb, én mellette a két oldalán szoktam megvágni, majd csipesszel már szépen le lehet fejteni.








A rügy mérete és színe változó. Legtöbbször zöld, de rózsaszínes, lilás virágúaknál bordós-lilás elszíneződés látható a rügyeken is.









A rügyet teljesen fedjük be a pasztával, de nem kell túl sokat rárakni.













Lassan öt hete lesz, hogy megkentem a lila mini phalát. Háromból két rügy megindult. Hát pici orchidea nem lett belőlük, de két új virágszár növekszik. A harmadik rügy, amitől a legtöbbet vártam, sajnos nem fejlődött tovább. A virágszárak 4 hét és 5 nap elteltével ekkorák:

Két új lakó

A hétvégén két új lakóval bővültünk. Nem volt tervben a beszerzés, de őket meglátva muszáj volt.


Az egyikük egy nagy méretű Phalaenopsis. 'Heartbreaker' névre hallgat. Két virágszára díszei már kókadoznak, ezért került a leértékelt állványra.
Bár nem ártana neki egy kis pátyolgatás, de egész jó állapotban van. Mégis, harmadáron elhozhattam.

A másik szerzemény egy kifogástalan állapotú Dendrobium Phalaenopsis. Virága már nincs, bár egy szárdarab még van rajta. Virágtalan mivolta miatt került ő is a leértékel részre.
A többi, virágzó dendro és a mellé tűzött kép alapján komolyan bízom benne, hogy ő is egy zöld virágú példány.
Pici sarjat hoz, abból akár már az idei évre remélhetek virágzást.

Élet a "kórházban"

A gyökérrothadásos Brassolaeliocattleya szépen tartja magát a kórháznak kinevezett pohárkájában. Bár lassan, de növeszti a gyökérkéit, sőt hihetetlen módon egy pici tősarjat is. Hogy ebből mi lesz?

Mi lett a rügyekkel?

Pont ma két hete, hogy megkentem 3 rügyet a lila mini phalaenopsison.
A harmadik, a legfelül lévő nagyobb volt, mint a másikak, de az úgy maradt. Ez a kettő viszont igencsak növekszik. Már határozott valamik. A kép alapján lehet látni mekkorák, az uv zöld trutyi rajtuk a paszta.

Ma voltam át anyukámnál, az ő minijével nem történik semmi. Virágja virít, pedig beporoztam. Szóval valamit nagyon elcsináltam.
De kérte, hogy nézzem meg, kenhető e az pasztával. Hát van rajta egy jónak ígérkező rügy, illetve egy beazonosítatlan orchideán egy szintén jónak tűnő. Na majd azt is megkínálom vele.





Anyukámnál nyílik a passiflora, pont a szemem láttára pattant ki a bimbó. Gyönyörűséges! Erős leszek.

Ma vettem egy új orchideatápot. Elvileg ezek nem romlanak meg, de ami van, olyan furcsa, nem merem használni. Más típus, mint ami volt, remélem tetszeni fog a népnek.


Jegyzet: kell vennem egy balkonláda tálcát, hogy egyszerűbb legyen ki-be pakolgatni az adeniumokat és plumeriákat.

A tervbe vett szétválasztás

Közel egy hete történt, hogy megemeltem a lila-sárga mini phalámat és a cseréppel együtt jött vele a tálkája is. Meglepve tapasztaltam, hogy egy termetes gyökérvég kandikál ki alul a cserépből, és azon mód rá is nőtt az alátétre. A románcot rövid úton megszakítottam. Igen, megérett az átültetésre, viszont egy kis fejtörő, hogy a tősarjat leválasszam e róla. Így ránézésre úgy tűnt, mindkét tőhöz elegendő gyökér tartozik, hát két cseréppel és hozzávalóival készültem elő az átültetésre.

Nos, amit a cserépből kiborítva láttam, az már nem nyerte el a tetszésemet. A gyökerek jó része halott volt. A szép zöld színt valami algaféle okozhatta, viszont e gyökerek szárazok, akár porrá lehet volna törni őket.
Hát ebből nem lesz szétválasztás.







Az élettelen részeket levágtam (steril olló), majd fürdővízbe helyeztem, amíg elpakoltam az ültetés maradványait. Ez idő alatt az összes gyökér jól megszívta magát, gyönyörű üde zöld színt kaptak, de célom ezzel a puha, kevésbé sérülékeny gyökerek voltak. Két helyen a zöld részbe sikerült belevágnom, amikor a halott részeket leszedtem, ezeket őrölt fahéjjal kentem be.






A közegnek semmi baja nem volt, hiánypótlásként kevertem bele új kérget és igyekeztem ugyanúgy visszaültetni, ahogy volt a növény a cserépben. Ugyanúgy alatt értem, hogy a kiálló gyökereket nem betuszkolva, dőlésszöget megtartva, az új gyökérkezdeményeket (mert ebből is van jó pár) nem befedve visszahelyezni.

A legjobb napindító

Az egyik legkedvesebb dolog a világon, az éjszaka kinyílt virág látványára ébredni.

A Hoyám volt ilyen drága. Külön öröm, hogy egyáltalán virágzik ott, ahol van, na de a negyedik virágzat idén igazán boldoggá tesz.
Tavaly télen került egy kevésbé világos, már-már sötétnek mondható sarokba. Vizet most sem kap túl sokat, tápot jóformán semmit. Nem hittem, hogy itt virágzásnak indul, de úgy tűnik, hogy jobban szereti ezt a helyet.
Olvastam több helyen ilyen praktikát, hogy vízmegvonás, majd cukros vízzel locsolás virágzást serkentő. Semmi ilyesmiről nincs szó.

A "csodaszer"

Megérkezett a keiki pasztám! 

Egy kedves ismerőstől vettem át, mert neki több is volt. Sajnos kis hazánkban nincs túl sok lehetőség, elsősorban külföldi behozatalból juthatunk hozzá.
A virágszáron található alvórügy(ek)et kell vele bekenni és egy új virágszárat vagy egy új, pici orchidea babát növeszt. Röviden, tömören erre való. Gyorsan ki is próbáltam. Nagy izgalmamban kimaradt a fényképezkedés, legközelebb majd készül fényképes dokumentáció is a folyamatról.

A legnagyobb sikert akkor érhetjük el, ha még virágzó szárral operálunk. Hát nekem ilyenem pont nincs. Viszont az egyik mini phalaenopsis valamiért tartogatja a levirágzott szárat, hát próba-szerencse alapon nekiestem. Három rügyet kentem be, ebből az egyik jóval nagyobb, vöröses színű volt. Hát ezért maradt zöld ez a virágszár, ebből lesz valami! Lehet, hogy őt nem kellett volna megkenni, de ha már lefejtettem róla a takaróját...

Izgulok!

Egyébként a szóban forgó paszta egy elég sűrű, UV zöld massza. Először meglepődtem, mert amikről képet láttam, az alapján fehéret vártam. Na de ez eredetileg Dél-Amerikából érkezett, gondolom lehet több 2recept" is. Mint ahogy azt sem tudtam, hogy többféle is van belőle. Egy sárga, mellyel a bimbókat bekenve nagyobb, "tartósabb" virágokban gyönyörködhetünk, valamint egy rózsaszín, ami a gyökeresedést segíti elő. Utóbbi, ha nagyon muszáj, egyéb gyökereztető hormonnal is kiváltható, a virágokra pedig nincs panaszom.

Más...

A kórházban lévő pici Brassolaeliocattleák közül a kisebb menthetetlen volt, a nagyobb viszont jól van, gombaölő nélkül, csak fahéjjal sikerült megállítani a további rothadást. Most a gyökérkék fejlődését várom.

Egy kellemes nap

Ma kiváló idő volt ahhoz, hogy a bandát kitelepítsem az erkélyre. Milyen üres volt nélkülük a lakás!
Laza eső szél nélkül, a párát harapni lehetett volna. Hát kipakoltam az orchideákat az erkélyre. Még pár napig ilyen időt jósoltak, hát amíg lehet kint maradnak. Persze nem közvetlenül az esőbe raktam őket, hanem a féltető alá, aztán majd aludni is bejönnek.
Hátha tetszik majd nekik annyira, hogy meglepjen valamelyik és újra virágozzon.

Holnapra küldeményt várok. Remélem megérkezik, mert már tűkön ülök. Erről többet majd ha már itt van.

Nagymama leszek!

Tudtam én, hogy a dendrobiumoknak nem szokásuk elágazni, de nem akartam elkiabálni semmit. De most már teljesen egyértelmű. Dendrobium nobile 'Firebird' kisebbik kopasz bulbáján a nagyobb hajtás két pici gyökeret kezdett ereszteni. Most már hivatalosan is keikinek minősítem. És van belőle még három (bár nekik még nincs gyökerük). Hát velem ma madarat lehetne fogatni, olyan boldog vagyok!

Újabb kudarc?

Nagyon remélem, hogy nem. A minap azt vettem észre, hogy az egyik Brassolaeliocattleya bébim egyik oldalhajtása kezdett elfeketedni. Totális pánik, tudtam mit jelent. Gyökérrothadás. Uramisten, ilyen még soha nem fordult elő nálam, így gombaölőre sem volt szükségem soha, tehát nem is volt itthon. Ekkor persze hiába rohangáltam, naná, hogy nem jutottam hozzá (említettem már, hogy nem kedvelem ezt a várost?). Az egyik üzletben a "kedves" hölgy azt mondta, hogy pár éve betiltották az ilyen szereket. Döbbenetemnek és felháborodásomnak, miszerint nem napalmot akartam venni, nem adtam hangot. Hát lesz ami lesz, szegény növénykémnek így kell boldogulnia.

Szóval nem tehettem mást. Levágtam a beteg részeket, picit a zöld részből is, biztos ami tuti alapon. Majd a vágások helyét jól belenyomkodtam őrölt fahéjba. Mikor levágtam a rossz gyökereket, a megmaradt másik kis hajtás levált a "nagyról". A kicsinek jutott az egyetlen fejlettebb gyökérkezdemény, míg a nagyobbnak több pici gyökérgombóckája maradt..
Természetesen a közegüket nem kapták vissza. Egy kis átlátszó, műanyag pohárkát bepárásítottam, beleraktam szegénykéimet és lefóliáztam a tetejét. Mivel gyökerük alig, illetve éppenhogy nincsen, így különösen fontos a pára. Befújást csak akkor teszek, ha már nem párás. ez a pici gyökérkezdeményeken is látszik. mikor már nem zöldek, hanem fehérek, akkor kell víz nekik. Továbbá szellőztetek azért naponta.

Már eltelt három nap. Ránézésre a kisebbik nem fog megmaradni. A tövénél elkezdett sötétedni. Nem tudom mennyi időt hagyjak még neki. Viszont a nagyobbik egész jónak tűnik. Semmi elváltozás, sőt, az egyik gyökérgombóc növekedésnek indult. Remélem legalább az megmarad.

Persze mikor kiderült a dolog, rögtön átnéztem a többit. Csodák csodája és nagy megnyugvásomra, nekik kutya bajuk. Érdekes, ugyan olyan növénykék, egy helyen, ugyanannyit kapnak vizet, mégis, az egyiknek túl sok volt.

Beprozás - nem nyert

Hirtelen ötlettől vezérelve fogtam a kis kócos phalám egyik pollencsomóját és átviharzottam anyukámhoz, megkínáltam vele az ő mini phalaenopisát, majd arról hoztam haza négy pollencsomót és végigporoztam a kis kócost.

Hát a művelet nálam nem járt sikerrel, 6 nap leforgása alatt eldobálta az összes virágját és úgy megsértődött, hogy még a virágszárat is nekiállt leszárítani. Hát szomorú vagyok, mert így most egy orchideám sem virágzik. Csak nehogy egy új virágzóval kárpótoljam a dolgot.

Anyunál azóta nem voltam át, ő pedig nem tudja, hogy mit kell nézni. Hát, talán majd legközelebb...

A szállítást könnyen megoldottam egy kupakkal ellátott kémcsővel, olyannal, amibe a vért veszik le. A kupakba egy fogpiszkálót szúrtam. Itt nagyon kell figyelni, hogy függőleges legyen, mert különben hozzáér a kémcső belső falához és átragad a pollencsomó.

A képen a menetkész csomag látszik. 

Sokáig nem maradt így, kb 5 perc alatt átértem és rá is raktam a virágra. 

A miltoniát, becsületes nevén miltoniopsist kicsit megfodrászoltam. Levágtam róla minden szárazat. Az egyik ilyen levélmaradványon volt egy fekete folt, na azt szépen óvatosan lefejtettem a zöld részekről. Nem tudom mi volt az, de most teljesen egészségesnek tűnik. Gyakorlott miltoniások tanácsára bőségesen spriccelem, naponta kétszer, mint a tillandsiát. Változást nem látok rajta, de rosszabb sem lett, azt hiszem elsőre ezzel is beérem.

Firebird pedig rendületlenül növeszti a hajtásait (négyet bulbáról, egyet pedig tőről).

Bő egy hónap alatt ekkorákat növesztett.

Új helyen a zselések

Az a nagy helyzet, hogy hiába lakok megyeszékhelyen, itt SEMMIT nem lehet kapni. Kertészeti szempontból egy nagy 0. Hamarosan nyit a pálmafás kertészet nálunk is, bennük van minden reményem. Olyan nagy kívánalom egy -azazhogy négy- darab pici műanyag cserép? Igaz, hogy áttetszőt kerestem, de már kiegyeztem volna színessel is.
Aztán gondoltam egyet, pici cserepet ott fogok keresni, ahol a legkisebb is számít, mégpedig a bulikellékes részlegen. Műanyag poharat kerestem, kivagdalom én az alját, ezen most már nem fog múlni. Az első, jó pár csomagról a gyerekek kedvencei bámultak vissza rám. Már láttam lelki szemeim előtt gyönyörű orchideáimat autós, egérkés, szuperhősös stb mintás pohárkákban virítani. Aztán megtaláltam! Sima átlátszó, 3dl-es poharak. El is hoztam egy húszas csomaggal.

Meg is lett az átköltöztetés. A steriltáptalajos Brassolaeliocattleyák kerültek bele. Közben jobban szemügyre vettem a "babákat". Egy elágazó, kettő két töves és egy három töves csemetém van. Azt hiszem elég jól állok.

Ja, és nem gondoltam volna, hogy csipesszel fogok valaha is ültetni valamit.

Időközben a Firebird Dendró mondhatni burjánzik. Egyre nagyobbak a hajtások a legkisebb bulbán. Már elkülöníthetőek a levelek. Érdekes lesz ez így. Azt se bánnám ha gyökereket is hozna, akkor leválaszthatnám majd. Ennyi elágazással szó szerint bokor lesz belőle. Ugyanis a "skalpolt" bulbán (képen jobb oldali), szintén felfedeztem 3 kis "rügyecskét". Továbbá hátul látszik a tőből hajtott, önálló kis hajtás.
Meg kell mondjam, oda vagyok meg vissza, hogy így szeret.




Továbbá észrevettem, hogy a Hoya is bimbózik, pár hét és újból elkápráztat. Valamint a lustábbik Plumeria is összeszedte magát és egyszerre három levélkét növeszt.

Mi lesz veled?

Szegény Miltoniám egyre csúnyább. Úgy fest, nem szeret nálam, de még nem mondtam le róla. A második levelét hagyja el. Az első sárga volt már vásárláskor is, azon nem lepődtem meg, hogy eldobta, de ez zöld volt eredetileg. Az előző tulaj tanácsára átültettem, most egy áttetsző műanyag cserépbe került. Elég nyirkos volt a közege, pedig esküszöm, nem öntöztem túl, most pár napig nem kap vizet, hátha ez orvosolja a helyzetet.
A víz megvonás egyébként az első lépés túlöntözéskor. Durvább esetben ki kell venni a növényt, megszabadítani az utolsó morzsától is, amibe be volt ültetve, majd 1-2 nap múlva visszakaphatja a már szintén száraz ültető közeget, majd módjával kaphat vizet is.

A "családtagok"

Életem első orchideáját 5 éve kaptam Valentin-napi meglepetésként. Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy mi fán teremnek ezek a növények, ráadásul nem úgy nézett ki, mint egy "szokványos" orchidea. 

Hosszas kutakodás után kiderült, hogy ő egy Dendrobium. Miután elvirágzott, két évig semmi sem történt. Lemondtam róla, hogy valaha újra virágokban gyönyörködhessek. Aztán új helyre került és láss csodát! Előbb új bulbát hozott, aztán nekiállt virágozni. Azóta minden évben kicsit terebélyesedik és aztán virágzik. Utóbbi általában télen történik. Egyik évben átültettem, kissé nagy cserepet sikerült neki választanom, de semmi probléma, majd vigyázok rá. Gondoltam, abban az évben kimaradok a virágokból, de nem így lett. Két hónapos csúszással ugyan, de egyszerre 4(!) virágfürttel ajándékozott meg. Valami fantasztikus volt! Sajnos arról fénykép nem készült, mert a fotómasinám éppen elhalálozott, új gép meg nem fért bele a költség vetésbe.

Második orchideám nem volt tervezett, éppen körülnéztünk a "hódos barkácsáruházban", ahol a már elvirágzott példányokat potom pénzért árusították. Választottam egy girbe-gurbát, de szívem szerint az egész raklappal hazatoltam volna. Ő egy mini phalaenopsis, zsákbamacska színű virággal. Tavasszal került hozzám és ősszel úgy döntött, megmutatja, ki is ő valójában. Hát mindenre számítottam, csak arra nem, hogy több színű lesz. Legnagyobb meglepetésemre, elvirágzás után tovább növesztette a virágszárat és újabb 6 bimbót hozott. Azóta is virágzik és immáron hivatalosan is két tővel rendelkezik.
A képen is látszik, milyen kócos, nem szereti a korlátokat. Vagy éppen menekül a cserépből?

Tavaly nyáron került hozzám egy hófehér, hatalmas virágú phalaenopsis, névnapi ajándékként. Ő azóta nem virágzott, viszont már második levelét hozza. Talán nyárra ő is beindul.

Párom rájött, hogy ha nincs ötlete ajándékozás terén, orchideát kell vennie, mert az mindig teli találat. Születésnapomon is így tett, tehát egy élénk lila mini phalaenopsisszal bővültünk. Ő még mindig virágzik és egy új levelet növeszt. Egy hónap elteltével nem is rossz.

Hosszú idő után kicsit elszabadultam és elmentem a SYMA Csarnokban rendezett orchidea kiállításra, majd egy rakat új növénnyel tértem haza:

Két pici phalaenopsisszal, színük még a jövő zenéje. Leveleiken látni, hogy nőttek.

Választottam egy steriltáptalajos orchidea-csomagot. Négy növényke van benne, elég picik, nagyjából két centisek. Becsületes nevük Brassolaeliocattleya Village Chief Dignity. Hogy hogyan is néz majd ki a virágja, csak tippelni lehet, mivel ők az Apricot Flare x Taiwan Queen hibridek Én lilás rózsaszínes beütésű narancssárgát jósolnék, aztán majd kiderül.

Viszont ki kell ültetnem őket hamarosan, ugyanis kinyitottam a dobozt. Igen, én is hibázok, beismerem. Sajnos be is került valami, amitől egy penészféle elburjánzott a táptalajon. Gyorsan kimostam őket meg a dobozkájukat, bedobáltam egy kevés kérget, beraktam a növényeket, párásítás,takarás. Most fokozatosan szoktatom hozzá őket a szoba klímájához, egyre kevesebb takarást kapnak. Mikor már nem kel ezzel törődni, akkor mindegyik saját cserepet kap. Szerintem a jövő hét elején ez meg is fog történni.

Továbbá hazajött velem egy elnyíló félben lévő Dendrobium 'Firebird'. Még van rajta 1-2 szépen kinyílt virág, de a zöme már lehullott. Három bulbás tőként vettem, ebből csak az egyiken vannak levelek, egyik meg van skalpolva és a harmadik egy pici dagi, igazán meglepett a napokban.

 Két kis valamit növeszt. Kizártnak tartom, hogy virág legyen, elágazó dendrót még sehol nem láttam, levélnek meg olyan fura, tényleg nem tudom, hogy mi lesz belőle. Továbbá egy pici új hajtás jelent meg a tövében, levelei már jól láthatóak. Azt hiszem ezért már a saját vállamat veregethetem meg.

Egy kakukktojást is hoztam, párom kedvéért választottam egy Tillandsia albertianát. Úgy néz ki, neki is tetszik nálunk, ugyanis a nagyobbik hajtás időközben nekiállt elágazást növeszteni. Odatűztem a lila mini phala mellé. Meglehetősen jól mutatnak együtt.

Beújítottam egy Miltoniát, hiba volt lehet, egyre kevesebb a reményem vele kapcsolatban. Ma kiszedem, megnézem hogy áll gyökérügyileg, meg amúgy is át kell ültetni, mert csak nyeklik-nyaklik. Egyébként neki mélylila színe van és érdekes mintája. Róla átültetés után készítek fotót.




Ami még kedvenc nálam:



Két magról vetett Plumeria. Az egyikük sötétebb szárú és levelű, a másik pedig világosabb. Reménykedek, hogy ez előjel arra, hogy két különböző virágszínt hoznak majd. Elvileg jövőre már nyílhatnak. A világosabbikat ki kellett karóznom, mert kezdett ívesedni, a sötétebb jól tartja magát, viszont még mindig alszik és nem hozott egy levelet sem még idén. Talán most, hogy átültettem, beindul. A világosabbat nekiálltam tápozni, mert elég halvány és furcsa leveleket hozott. Egyébként ő a magasabb: 26cm-es törzse van, a másik 5cm-rel elmarad.
A sötétebb plumeria mellett egy tabasco paprika növekszik.



Van pár, szintén magról vetett Adenium obesum is nálam. Azt hittem vagány leszek és megjegyzem, hogy melyik melyik, de nem így lett, szóval várhatom a virágzást, hogy megtudjam, kik is ők. Az első vetésből végül 3db maradt meg. Meg kell mondjam, nem értek egyet a többséggel, hogy nekik alig kell víz, csak ha már kiszáradt a talaj. 3 éves növénykéim így gondozva akkorkák, mint máshol az alig fél évesek. Róluk nem készült kép, majd kikarózott állapotban.Kénytelen vagyok, elvégre nem bonsait nevelek. Mondják még, hogy homokba kell rakni őket, holott azok sem homokban vannak, amiket ők maguk árulnak.
Megelégelve a növénykék szenvedéseit átültettem őket föld-homok keverékébe (a kereskedelmi kaktuszföld is ideális), és nekiálltam locsolni őket úgy, mint a többi szobanövényt, hetente 1-2 alkalommal hőmérséklettől függően. Azóta dagadnak és zöldellnek is, bár meglátszik rajtuk az első pár nehéz év. Felbátorodva ezen újra ültettem, 6-ból 4 megmaradt(3 Zahra és 1 Star of yellow dream), már kiültettem őket cserepekbe, rögtön föld-homok keverékbe. Meglátjuk mi lesz.

Van még itthon egy lila pletyka, egy meglehetősen nagy vitorlavirág (Spathiphyllum), egy Hoya carnosa és egy Cycas revoluta..

Hogyan is kezdődött?

Már nem tudom. Világ életemben az állatok és a növények érdekeltek. "Kicsi még, majd kinövi!" Hát büszkén jelentem, nem így lett. Gyerekként még az állatok felé húztam, később rájöttem, hogy egy tömbházban egy akváriumnyi díszhalon kívül nem sok minden érzi jól magát. Meg aztán néhány kritériumnak meg kellett felelni (ne legyen hangos, ne legyen büdös, ne foglaljon el sok helyet), melyeknek a dísznövények nagyjából megfelelnek.
De természetesen nem akármilyen dísznövények, egyből valami különleges! Ez nálunk egyébként valami családi elmeroggyanás. Nálam nincs muskátli, szobai futóka meg fokföldi ibolya, de vannak orchideák, sivatagi rózsák, plumeriák...

Az újabb ösztönzést a nemrég megrendezett 15. Európai Orchidea Kongresszus és Kiállítás adta.
Azóta sem tudok normálisat álmodni.

A kiállításról készült fotóimat itt meg lehet nézni.